Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 234 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 211-234
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Vargha Mihály

0. szeptember 22.

Az első húsz év (Megjelent)
Fennállásának huszadik évfordulóját egy könyv kiadásával is ünnepli a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, amelyet ma 18 órakor mutatnak be a Székely Nemzeti Múzeumban. Fekete Réka Táncbeszéd című beszélgetőkönyvében közel negyvenen vallanak az együttes munkájáról.
Tegnap hivatalosan is elkezdődött a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes hat napon át tartó huszadik születésnapi ünnepsége a Székely Nemzeti Múzeumban — mert ha e két évtized alatt nem került saját székházuk, méltó helyet kellett találniuk a sokakat vonzó rendezvénynek — az együttes fennállása óta tartott bemutatói, az általuk szervezett különféle találkozók plakátjaiból, illetve az utóbbi években a Henning János által a táncegyüttes és az M Stúdió előadásairól készített fotókból nyílott kiállítással. Huszadik születésnapját ünnepli a Háromszék Táncegyüttes, de gyökerei a vadrózsás időkbe, az erdélyi nagyvárosokból a Székelyföldre kiszorított táncházas évekre nyúlnak vissza, ezt a köszöntőbeszédeket mondók mindenike — Vargha Mihály múzeumigazgató, Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes vezetője, Tamás Sándor, a társulatot fenntartó megyei önkormányzat elnöke — hangsúlyozta. Miként azt is, hogy ha húsz évekkel ezelőtt műfajon belüli rendszerváltást hozott az együttes, most egy korszak zárult le a társulat életében — s természetszerűleg újabb kezdődik. Addig is a járd ki, lábam, járd ki most jegyében nagyszerű koncerttel zárult a tegnapi este, Gázsa és zenekara húzta a talpalávalót, s táncra perdült a rozsdás csontú egykori táncházastól az alig totyogó utánpótlásig mindenki.
Táncbeszéd
(részlet a könyv előszavából)
Szomjunkat olthatjuk, ha vizet iszunk, de azt a természetes éhséget, mely hagyományos népi kultúránk megismerésére irányul, csak az csillapíthatja, ha minél közelebb kerülünk hozzá. Ennek a gondolatnak legszebb és legtalálóbb megfogalmazását Kodály Zoltántól ismerjük, aki szerint: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Egy évforduló ürügyén éppen erről az igyekezetről tartom érdemesnek szólni, miszerint egy nemzedék úgy kezdett hozzá a kodályi gondolat érvényesítéséhez, hogy először megszerezte magának a népzenéből és néptáncból fakadó életérzést, majd rájött, annyira jól érzi magát benne, hogy ennek a kultúrának a művelése, tanítása és további megismerésére irányuló törekvése életformájává vált. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes létrehozásában ugyan szerepet játszott az is, hogy alakulása egybeesett az 1989 utáni szellemi nyitással, de megvalósítása nem lett volna lehetséges, illetve nem azt az irányt vette volna, ami valóban az értéket képviseli, ha nincsenek olyan fiatalok, akik az 1970-es évek végén alakult táncházakban, falujárások alkalmával már korábban megmártóztak a hagyományos népi kultúra szépségeiben és rejtelmeiben, megfertőződtek apáink zenéjével, táncával, és megérezték azt a szomjúságoltó érzést, amiről előbb szóltam. (...)
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

1994. szeptember 26.

Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrász alkotása az az emlékmű, amelyet ünnepélyesen felavattak Szárazajtán, amikor megemlékeztek az 1944. szept. 26-án meggyilkolt 13 magyar emberről. Az emlékmű 13 bazaltoszlop. A román félkatonai alakulat tagjai követték el a gyilkosságot, az áldozatok közül kettőt lefejeztek, a többit agyonlőtték. A beszédekben, így Csiha Kálmán püspök üzenetében is, a megbékélést hangsúlyozták. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 28., Népszava, szept. 27./

1999. november 29.

1999 nyarán három hét alatt Gelencén elkészült a legnagyobb székely kapu, amely a magyar nemzet ajándékaként állít emléket a lengyel nemzet édesanyjaként tisztelt Árpád-házi királylánynak, akit II. János Pál pápa június 16-án avatott szentté több mint egymillió zarándok jelenlétében a lengyelországi Ószandecen, ahol a Szent Kinga által alapított klarissza kolostor áll. A galambdúcos kapu, amelyről a szentté avatott Boldog Kinga néz a bemenőre, Szent Hedvig pedig a kimenőre, s amelyen a nap és a hold mellett ott látható Magyarország és a Vatikán címere, Szalai Attilának, a varsói magyar nagykövetség munkatársának az ötlete volt. Molnár Imre történészen kívül, aki a magyar külügyminisztérium első számú lengyel szakértője, s a Székelyföld jó ismerője, kevesen hittek abban, hogy három hét alatt a kaput meg lehet tervezni, el lehet készíteni és fel lehet állítani a szentmise idejére. Molnár Imre azonban tudta, hogy a Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) felelni tud a kihívásra, és Erdélyben ezt a kaput, amely a magyar és a lengyel nép sok száz éves barátságát is jelképezi, el fogják készíteni. És nem kellett csalódnia. Nov. 27-én ünnep keretében Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében adták át a magyar külügyminisztérium és a VET díszoklevelét mindazoknak, akik az Árpád- házi Szent Kinga tiszteletére faragott székely kapu felállításához hozzájárultak. Az esten Petrás Mária istenes csángó énekeket adott elő. A szentté avatott magyar királylány életét és cselekedeteit Molnár Imre idézte fel, ökumenikus küldetésének szentségéről dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek beszélt, az Ószandecre zarándokolók közkincsévé vált kapu jelképes értékét Konrad Sutarski filmrendező dicsérte, majd Patrubány Miklós, az MVSZ általános alelnöke, a VET elnöke értékelte. A kitüntetéseket Molnár Imre, Soltész Levente kolozsvári konzul, Patrubány Miklós és András Imre, a VET titkára nyújtotta át Bagoly Miklós és dr. Török István vállalkozóknak és Pakó Benedek plébánosnak, a kapufaragás támogatóinak, Zakariás Attila műépítésznek, a kapu tervezőjének, Bíró László fafaragó kapuállítónak, valamint a hasonló minőségben kitüntetett három Both testvérnek Imrének, Lászlónak és Tibornak, a díszítő motívumokat tervező Haszmann testvéreknek, Józsefnek és Pálnak, a kapu domborműveit kifaragó Vargha Mihály szobrászművésznek, Jakabos Csaba gépészmérnöknek, a vasazás előállítójának és Farkas Réka riporternek, a dokumentumfilm szerkesztőjének valamint Kalamár György operatőrnek. A munkát vállaló Patrubány Miklóst, a VET elnökét pedig személyesen a nagykövetségen tüntetik ki. /(bodolai): Kitüntették a kapuállítókat. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

2001. március 17.

Márc. 16-án kezdődtek a tizedik alkalommal megrendezett Mikes-napok, megmozdult a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum apraja és nagyja. A korábbi évektől eltérően május helyett márciusban rendezett iskolanapokat Málik József egykori igazgató halálának századik évfordulójára időzítették, hogy emléktáblájának avatóját is e napon tarthassák meg. Márc. 16-án Mikes Kelemen mellszobra szomszédságában, a Kriza János utca sarkán leplezték le az első székelyföldi középfokú leánynevelő intézet igazgatójának bronz domborművét, melyet Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi képzőművész készített. Volt vetélkedősorozat, általános műveltségi verseny, irodalmi verseny és Észbontó matematikaverseny is. /(fekete): Mikes napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 17./

2002. május 24.

Máj. 24-én tartották az ünnepélyes iskolakeresztelőt Sepsiszentgyörgyön, a Kós Károly Iskolaközpontban. A textilipari és egykori építészeti szakközépiskola és szakmunkásképző tavaly szeptemberi összevonása meghozta gyümölcsét. Jelen volt Keresztély Irma főtanfelügyelő, Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere és Korodi Hajnalka, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Kovászna megyei szervezetének elnöke is Vargha Mihály képzőművész az iskolának adományozta Kós Károly bronz mellszobrát. A felavatott Kós Károly-emlékszobában másolatban megtekinthetőek az író szellemi hagyatékának legszebb gyöngyszemei. Máj. 27-én a Székely Nemzeti Múzeumban /Sepsiszentgyörgy/ tudományos értekezletet tartanak Kós Károlyról, a megyei könyvtárban a Szakközépiskolások Országos Anyanyelvi Vetélkedője zajlik. /Fekete Réka: Az összefogás meghozta gyümölcsét. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 25./

2002. július 3.

Immár tíz éve annak, hogy Sarlós Boldogasszony ünnepén, júl. 2-án évente nagyszámú, határon innen és túli római katolikus hívő jön el Futásfalvára, a kegytemplomba. Júl. 2-án megemlékeztek Futásfalva szülöttéről, Bardócz Mózes vértanú papról /a földvári fogolytáborban halt meg/. Az ő, valamint a gyónási titok megtartásának áldozatává vált Páll Gyula plébános emlékére Tifán Lajos plébános és hívei szobrot állítottak. A szobrokat a sepsiszentgyörgyi Vargha Mihály képzőművész készítette. A falu bejáratánál díszes falutáblát - István Sándor munkája - avattak. A plébánia mellett berendezett emlékszobában a Mária tisztelete Háromszéken című állandó kiállítás tekinthető meg. Megnyitották Futásfalván a tájházat. Eljöttek Futásfalvára a moldvai csángómagyarok Pusztináról és Lujzikalagorból, éjszakai szentségimádásra, virrasztásra. Júl. 2-án a Kézdi-, Sepsi- és Orbaiszékről, Erdővidékről, a Barcaságból érkező keresztaljákat fogadták, a főpapi szentmisét Jakubinyi György érsek celebrálta. A szentmise végén Tifán Lajos plébános az érseknek és Jáki Sándor Teodóz bencés tanárnak átnyújtotta István Anikó A futásfalvi búcsú története c. falumonográfiáját. Az érsek megáldotta a két futásfalvi vértanú pap emlékművét. Elöl tizenegy székely ruhás lovas haladt, majd a székely ruhás lányok, akik a fatimai kegyszobor hű mását vitték magukkal. A Szent István-éneket a moldvai csángómagyarok adták elő. /Iochom István: Sarlós Boldogasszony fogadalmi búcsú Futásfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

2002. augusztus 30.

Bokor Tibor, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke kifejtette: hamarosan új emlékművel gazdagodik Kézdivásárhely. Szeptember 13-án neves vendégek jelenlétében kerül sor az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az első és második világháború kézdivásárhelyi hősi halottai és áldozatai emlékművének felavatására. Az emlékmű létrehozásával a város lakóinak régi óhaja teljesül, hiszen korábban ilyen emlék állítására nem került sor. 1996-ban döntötték el, hogy felállítják az emlékművet. 1997. márciusában meghívásos pályázatot hirdettek, amelyre 9 szobrászművész (Baróthi Ádám, Bocskai Vincze, Bodó Levente, Dóczi András, Jecza Péter, Miholcsa József, Petrovics István, Vargha Mihály és Vetró András) küldött pályamunkát. A város lakói szavazatukkal Bocskai Vince tervét választották ki. Az induláshoz Jeszenszky Géza washingtoni nagykövet, egykori külügyminiszter adományozott 700 USD-t, majd Tamás Sándor képviselő úr külföldi kapcsolatai és hathatós lobbizása eredményeképpen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 1,5 millió forinttal támogatta az elképzelést. A hiányzó összeg jó részét pedig a helyi tanács adta. /Interjú Bokor Tiborral, az RMDSZ helyi szervezetének elnökével. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), aug. 30./

2002. november 23.

Végre Sepsiszentgyörgynek is van Kossuth-szobra: a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület kezdeményezésére születésének 200. évfordulóján az egykori Kossuth térhez nagyon közel, a mai Kossuth Lajos utcában nov. 22-én felavatták a Kossuth-mellszobrot, Vargha Mihály alkotását. A László Attila irányította sepsiszentgyörgyi Magyar Férfidalárda Kossuthról szóló népdalelőadásai után beszédet mondott Sylvester Lajos, a Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület elnöke és Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki utalt arra is, hogy 110 éve választotta Sepsiszentgyörgy tanácsa a város díszpolgárává Kossuth Lajost. Sylvester Lajos és Albert Álmos leleplezték a szobrot. /(vop): Kossuth-szobor Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 23./

2004. január 13.

A múlt év végén a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadónál látott napvilágot a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Képtára alapkiállításának katalógusa, Panteon címen. Vargha Mihály, a képtár igazgatója, a kötet szerkesztője rámutatott, a Panteon az első kiadvány a 125 éve létező gyűjteményről. A képtár 2500 műtárggyal rendelkezik, az alapkiállításon viszont alig másfél százat tudnak bemutatni. /Demeter Virág-Katalin: Katalógus a múzeum gyűjteményéről. = Krónika (Kolozsvár), jan.13./

2004. január 17.

K. Bardóczy Magdolna (1944–2003) keramikust tehetségkutató akción Nagy Pál tanár fedezte fel. Porcelán- és fajansztárgyaira festette, stilizált formáit. Számára a kihívást a harmóniakeresés, a művész és a befogadó közötti békés párbeszéd megteremtése jelentette. Elhatalmasodó betegsége a táblakép felé irányította. Országos hírű rajzversenyeket és művészeti tárgyismereti vetélkedőt szervezett kisdiákok számára Sepsiszentgyörgyön abban a képtárban, ahol most emlékkiállítása áll. /Vargha Mihály: K. Bardóczy Magdolna emlékkiállítása a Képtárban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 17./

2004. július 10.

Júl. 10-én Rákóczi-portrészobrot avatnak Sepsiszentgyörgyön. Azért most, mert Erdélybe a kuruc világ késve, 1704-ben köszöntött be. II. Rákóczi Ferencet 1704. júl. 8-án a gyulafehérvári országgyűlésen választották Erdély utolsó fejedelmévé. A Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművészt kérte fel az alkotásra. Nem messzire a Rákóczi-szobortól a múlt évben leplezték le Kossuth Lajos portréját. A Szent József-plébániatemplommal átellenben, a Mikes Kelemen nevét viselő líceum épülete előtt van a fejedelem hűséges apródja, zágoni Mikes Kelemen szobra. Ugyancsak közel van a város szimbólum értékű Lábas Háza, az egykori háromszéki császári kommandó épülete, néhány napig a Makk-féle összeesküvés két mártírjának, Váradi Józsefnek és Bartalis Ferencnek a siralomháza. A régi megyeháza patinás épületén Gábor Áronra emlékeztető márványtábla áll. Két sepsiszentgyörgyi könyvtáros-helytörténész, Demeter Lajos és Éltes Enikő a szoboravatás alkalmából egy füzetre való históriai dokumentumot gyűjtött össze II. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen emléke Háromszéken címmel. A tervezett kiadvány helytörténeti, tankönyv-kiegészítő értékű. /Sylvester Lajos: Rákóczi Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 10./

2004. július 12.

Idén másodjára ünnepelte Sepsiszentgyörgy Rákóczi Ferencet. Márc. 27-én, a Nagyságos Fejedelem születésnapján portrékiállítás elevenítette fel a nagy magyar államférfi személyét, júl. 10-én pedig, a gyulafehérvári országgyűlésen fejedelemmé választásának 300. évfordulóján újabb kiállítással és szoborállítással is tisztelgett a város II. Rákóczi Ferenc emléke előtt.  A Székely Nemzeti Múzeumban berendezett Pro Libertate – 1703–11 emlékkiállítást Már István tanár, a Rákóczi Szövetség háromszéki szervezetének elnöke nyitotta meg.  Sepsiszentgyörgyön, a Szent József-plébánia tőszomszédságában felavatták Vargha Mihály szobrász Rákóczi-mellszobrát.    Albert Álmos polgármester beszédében kiemelte, régi adósságát rója le a város a Rákóczi-szobor avatásával, ugyanis már próbált Sepsiszentgyörgy szobrot állítani. Sylvester Lajos, a szoborállítást kezdeményező Mikes Kelemen Közművelődési Alapítvány elnöke hazatérőnek, de mindig köztünk levőnek nevezte a fejedelmet. A két ünnepi szónok és a szobrász közösen leplezte le a szobrot, melyet Csintalan László főesperes szentelt fel és Kovács István unitárius lelkész áldott meg. /(vop): Sepsiszentgyörgyön a Nagyságos Fejedelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 12./

2004. augusztus 21.

Szent István királyhoz méltóan ünnepelt aug. 20-án Sepsiszentgyörgy lakossága. Pártoktól és érdekektől eltekintve együtt ünnepelt mindenki.   A város lakói a belvárosi Szent József-templom kertjében gyülekeztek, hogy részt vegyenek a Vargha Mihály képzőművész által készített Szent István-mellszobor leleplezésén. Garamvölgyi György, Zala megye közgyűlésének alelnöke anyaországi üzenetet tolmácsolt. /(józsa):   Sepsiszentgyörgy nagybetűs ünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

2004. szeptember 17.

Közintézménnyé válásának 125. évfordulóját ünnepelte szept. 16-án a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A háromszéki fővárosban találkozott az erdélyi és a magyarországi muzeológusszakma színe-java. Régi, vitathatatlan adósságát rótta le ma az intézmény: végre méltóképpen, szoborral is tiszteleg a múzeumalapító Csereyné Zathureczky Emília előtt, akit a székelység nagyasszonyának is neveztek – hangsúlyozta Kató Zoltán múzeumigazgató. Dr. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) nevében üdvözölte az ünnepelt intézményt. Dr. Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója együttműködési ajánlatában a szellemi régiókban rekonstruálható történelmi Magyarország újrateremtését célozta meg. Az ünnepi beszédek után a múzeumkertben leleplezték Csereyné Zathureczky Emília bronz mellszobrát, amelyet Vargha Mihály szobrászművész készített. A veszprémi múzeummal kötött tavalyi testvérszerződés folytatásaként együttműködési megállapodást írtak alá a komáromi (Szlovákia) Magyar Kultúra és a Duna Mente Múzeummal. Bemutatták az ez alkalomra kiadott Rákóczi Emlékkönyvet. /Farkas Réka: Leleplezték Csereyné mellszobrát. = Krónika (Kolozsvár), szept. 17./ A szakemberek számára is nehezen hozzáférhető forrásanyag közreadását vállalta a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. A Kónya Ádám által szerkesztett Rákóczi-emlékkönyv /Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ az egykori múzeumőr Csutak Vilmos – a Rákóczi-szabadságharc legismertebb háromszéki kutatója – két tanulmányát tartalmazza; helyet kapott a könyvben a Rákóczi és Bercsényi aláírásával ellátott, brezáni pátensként ismert kiáltvány és a barcasági hadak 1704. március 14-i kiáltványa; a Kuruc krónika (Dálnoki Veres Gerzson, 1722)és báró Vargyasi Dániel István önéletrajzi részlete.    /(fekete): 125 éves a Székely Nemzeti Múzeum: Rákóczi-emlékkönyv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 17./    

2005. június 7.

Rajzok, vázlatok, eddig ki nem állított olajfestmények bemutatásával kíván teljesebb képet nyújtani Gyárfás Jenő munkásságáról a sepsiszentgyörgyi Képtár a június 8-án megnyíló kiállításon. A művész halálának 80. évfordulóján összesen hetvenöt művet állítanak ki. Vargha Mihály, a Képtár osztályvezetője úgy vélekedett, Gyárfás Jenő bronzszobrot is érdemelt volna, utóbb mégis a kiállítás megszervezése mellett döntöttek. Az erdélyi származású, Győrben élő Almási Tibor műkritikus monográfiát írt Gyárfás Jenőről, ezt pénzszűke miatt eddig nem sikerült kiadni. Vargha Mihály ígérete szerint a monográfiát még ebben az évben megjelentetik. /B. K. B.: Szobor helyett tárlat Gyárfás Jenő emlékére. = Krónika (Kolozsvár), jún. 7./

2005. december 3.

December 2-án nyílt Sepsiszentgyörgyön a Képtárban Téli szalon címmel eladással egybekötött képzőművészeti kiállítás. Háromszéki és székely­uvar­helyi alkotók festménnyel, szoborral, grafikával, fotóval jelentkeztek. Vargha Mihály képtárigazgató megnyitóbeszédében kiemelte: ezzel a tárlattal a szervezők a minőségi művészet fogyasztását szeretnék serkenteni, a vállalkozói réteg bevonásával. /(a. l.): Téli szalon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

2006. március 4.

Január közepétől Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Képtárában újra látható a teljes panteon alapkiállítás, amely Székelyföldről származó vagy itt jelentőset alkotó klasszikusoknak állít emléket.  Barabás Miklós, Gyárfás Jenő, Nagy Albert művei mellett újra szerepnek Bene József (1903–1986) olajfestményei, Mattis Teutsch János (1884–1960) festett kisplaszikái, Baász Imre (1941–1991) grafikái, Plugor Sándor (1940–1999) grafikái és Varga Nándor Lajos (1895–1978) munkái. Gyárfás Jenőről, ,,a székelyek Munkácsyjáról” készül monográfia, amely az Erdélyből származó, Győrön élő Almásy Tibor művészettörténész munkája.  A Képtár előterében márciustól újra beindul a fiatal hivatásos művészeket bemutató kiállítás-sorozat, amelynek kurátora Madaras Péter szobrászművész, a Művészeti Líceum tanára. /Vargha Mihály: Újra teljes a panteon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4./

2006. március 18.

A méltatlanul elhallgatott Ignácz Rózsára, (a maga idejében nagyon merész Anyanyelve magyar, Született Moldvában, Rézpénz, Ünnepi férfiú, A vádlott szerzőjére) újra felfigyelt az irodalmi élet. A 90-es évektől szülővárosában, Kovásznán is elindult Ignácz Rózsa emlékének ébresztése: felavatták az írónő emlékszobáját a helyi református parókián, a városban működő irodalmi klub felvette az Ignácz Rózsa nevet, időszakonként szimpóziumokat rendez írói munkássága újraértékeléséért hazai, anyaországi és nyugati írók, irodalmi szakemberek bevonásával. A Székelyföld Alapítvány kiadni készül egy sorozatot az írónő műveiből. Most pedig polgármesteri kezdeményezéssel, közadakozásból szobor is készül szülővárosában, ott, ahol csak egy szobor, a nagy őshazakutató Kőrösi Csoma Sándor szobra áll. Senki nem írt Kovásznáról olyan megható ragaszkodással, mint Ignácz Rózsa (Ikerpályáimon, Családi mondakör). Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrász vállalta fel a munkát, az agyagmintázat el is készült, további adakozás szükséges. /Szabó Etelka, Kovászna: Ignácz Rózsa-szobor készül Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

2006. április 8.

Nagyszámú közönség jelenlétében április 6-án Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke és Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi képzőművész Kovásznán megnyitották a Csoma-napok képzőművészeti tárlatát. Az idei tárlat témája Az út, mely valahonnan jön, és mindig valamerre tart. A kiállításon 97 művész 108 munkája vallott az útról. A Csoma-napok keretében megtartott tudományos szimpózium végén bemutatták a tavalyi tudományos ülésszak dolgozatait, tizennégy szerző tizenhét írását összefoglaló, Kőrösi Csoma Sándor test és lélek a keleti kultúrákban című kötetet. Az ismert Kőrösi Csoma Sándor-kutatók – Marczell Péter (Genf), Bernard le Calloc’h (Párizs) – mellett a kiadványban első ízben szerepelt a Gulag-lexikon és több más, a magyarság meghurcolását bemutató könyv szerzője, Rózsás János is. /Bodor János: Csoma-napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./

2006. június 16.

Gazda Zoltán, a sepsiszéki Magyar Polgári Szövetség elnöke bejelentette, hogy az MPSZ széki szervezete közösen a Bolyai Kezdeményező Bizottsággal beindítja Wass Albert rehabilitálására a jogi procedúrát, melynek érdekében máris tekintélyes bizonyító dokumentációs anyagot gyűjtöttek össze. Kérésüket a BKB elnöksége jeles közéleti személyiségekkel is alá kívánja íratni. Gazda közölte, hogy idén is kiadják a tavaly alapított Wass Albert-díjat. A Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész által készített bronzplakettből valamint az oklevelekből álló díjat a Bolyai Kezdeményező Bizottság elnöksége kapja meg ünnepélyes keretek között július 10-én Sepsiszentgyörgyön: Bodó Barna, Kovács Lehel és Hantz Péter. Kimagasló erőfeszítésükért, a magyar karok, illetve a magyar egyetem visszaállításáért részesülnek a Wass Albert-díjban. /Az MPSZ beindítja Wass Albert rehabilitálására a jogi procedúrákat. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 16./

2006. június 24.

Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban Vetró András szobrász és Weisz Attila, Kolozsváron élő kézdivásárhelyi művészettörténész, egyetemi tanár nyitotta meg az UdvARTér művészeti csoportosulás által rendezett Tanár-diák (tanítvány) kiállítást, mely rendhagyó és példaértékű a maga nemében. Kosztándi Jenő, Kosztándi B. Katalin, Vetró András, Vetró Bodoni Zsuzsa, Bartos Gabriella és Sárosi Csaba művésztanárok mellett az Amerikai Egyesült Államokban, Írországban, Magyarországon és romániai városokban élő és alkotó tanítványaik közül huszonnégyen állítottak ki egykori tanáraikkal együtt. Sepsiszentgyörgyről B. Hajdú Enikő és Vargha Mihály, Kézdi­vásárhelyről Ráduly Imre, Lázár Levente, Szabó Kriszta, Zöldes Sándor és Vetró Bo­doni Barnabás, Brassóból Olsefszkyné Jakabos Imola és Vetró Bodoni Sebestyén András munkái láthatók. /Iochom István: Tanár-tanítvány kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 24./

2006. július 3.

Július 1-jétől az ikafalvi iskola egykori kántortanítójának, Szabó Lajosnak a nevét viseli. Erre az első alkalommal megszervezett művelődési napok keretében került sor Ikafalván. Nagyoláh Ilona tanítónő a neves iskolamester életét és munkásságát, valamint a nagy múltú iskola történetét ismertette. Az iskolakeresztelőn Szabó Lajos (1863–1920) leszármazottjai is jelen voltak. Az összevont elemi iskola tanulói verssel és énekszóval köszöntötték a meghívottakat. Az iskola falán elhelyezett, Szabó Lajost ábrázoló domborművet – Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrász alkotását – Nagyoláh Ilona és dr. Krizbai Adorján, Szabó Lajos unokája leplezte le. Ezután a csernátoni Csiporkázó Játszóház Egyesület szervezésében játszóházat tartottak, megnyílt a Szász Barna testnevelő tanár művészfotóit bemutató kiállítás és a gyermekrajztárlat az iskolában, bemutatták Mátis Izabella hitoktató Ikafalva című falumonográfiáját, majd fellépett a csernátoni néptáncegyüttes és a csernátoni furulyás diákok csoportja, valamint az illyefalvi színjátszó csoport. Július 2-án falutalálkozót tartottak. Fellépett a kézdivásárhelyi református egyházközség dalárdája és az Üzenet együttes. Az istentiszteletet követően a temetőkertben megkoszorúzták Ikafalva hősi halottainak emlékművét. /Iochom István: Az öreg skóla keresztelője. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 3./

2006. július 8.

Sugásfürdőre, a művésztelepre alkotni jöttek finnek, svédek, magyarországiak, erdélyiek. A tábor utolsó előtti napján nagy a sürgés-forgás a panzió udvarán. A tábor zárórendezvényén közös tárlatot tartanak.  ,,Ez egy olyan tábor, ahol a szakma az első” – véli Vargha Mihály, a házigazda-táborszervező-egyesületalapító képzőművész.  Györgydeák György, az alkotótáborok művészeti vezetője megerősíti Vargha Mihályt: elsődleges a teremtett művészeti érték. /Váry O. Péter: Kapocs (Művésztelep Sugásfürdőn). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 8./

2006. augusztus 2.

Kató Zoltán lemondása után ideiglenes igazgatót neveztek ki a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum élére, Vargha Mihályt, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Galéria vezetőjét. Kató Zoltán azért nyújtotta be lemondását, mert az intézményben dolgozó szakemberek többsége elégedetlen volt az igazgató vezetési stílusával. A belső vizsgálat elmarasztalta Kató Zoltánt, és megállapította, hogy alkalmatlan az intézmény vezetésére. /Kovács Zsolt: Vargha Mihályt nevezték ki a Székely Nemzeti Múzeum ideiglenes vezetőjévé. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

2006. augusztus 9.

Nem a településhez kötődő gyászos esemény, az oktalan gyilkolás most a legfontosabb Szárazajta életében. Sokkal inkább az, hogy sok a roskadozó-omladozó családi ház, apad a falu lakossága. Felkészületlenül éri ezt a faluközösséget is az Európai Unió előírásrendszere. 1944. szeptember 26-án a bevonuló Maniu-gárdisták a helyi iskola udvarán tizenhárom ártatlan embert kegyetlen módon kivégeztek. A tett színhelyén, az iskola belső falán elhelyezett emléktáblán ez áll: 1944. IX. 26-i halottainkért – RMDSZ. Az emléktábla előtt egy faragott kopja rajta: 1991. Faragta Péter Attila és Máthé Imre. A falu szívében 1994-ben a tizenhárom vértanúnak tizenhárom bazaltoszlopból álló emlékművet emelt az utókor (Vargha Mihály alkotása). ,,Ott és akkor gyilkosság történt, tömeggyilkosság. Szántszándékkal, előre megfontoltan, emberi mivoltukból kivetkőzött és szabályszerűen vérszomjas bérgyilkosokká vedlett emberi teremtések által óraműpontossággal megszervezve és hidegvérrel végrehajtva. Az egyetlen olyan megoldást választva – az emberölést -, amelyhez nyúlni soha nem lenne szabad” – írta Benkő Levente Szárazajta című, 1995-ben kiadott könyvében. Még ebben az évben megkezdik az út korszerűsítését. Minőségi ivóvizet akarnak bevezetni a faluba. Orbán Balázs idejében Szárazajta lakosainak száma 1695 volt. A 2002-es népszámláláskor már csak 782-en éltek itt. A falu I-VIII. osztályos iskolájában még az elkövetkező tanévben is összevont osztályokkal fog működni a felső tagozat, az óvodások lélekszáma növekedőben van. A szárazajtai iskola tánccsoportja idén fellépett Budapesten. Szeretnék megjelentetni a falumonográfiát, melynek szerzője a sok értékes adatot hangyaszorgalommal összegyűjtő Mihály Gábor helybeli nyugalmazott tanító. /Kisgyörgy Zoltán: Emlékező Szárazajta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

2006. augusztus 26.

Vargha Mihály szobrászművészt, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képtár vezetőjét nevezte ki ideiglenesen a megyei tanács a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatójává, Kató Zoltán lemondását követően. Vargha elmondta, hogy a dobói ásatásokat folytatják. A múzeum főépületén sürgősen cserepeket kell cserélni, pótolni a hiányzókat. Egy ilyen regionális fontosságú intézmény nem létezhet honlap nélkül szögezte le Vargha, továbbá plakátokat, szórólapokat kell készíteni, népszerűsíteni a múzeumot. /(Szekeres): Kimozdul a holtpontról (Székely Nemzeti Múzeum). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26./

2006. szeptember 13.

Emléktábla avatásával tisztelegtek szeptember 9-én a Vargyas-szorosban levő Orbán Balázs-barlang bejáratánál Dénes István emléke előtt. A bronztáblát az 51 éves korában, 2005-ben elhunyt geológus és barlangkutató emlékére helyezték el. Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotását Ilyés Lajos baróti geológus leplezte le, aki évtizedekig volt munkatársa Dénes Istvánnak. A Vargyas-szorosban 125 barlangot tártak fel. Dénes István volt a kezdeményezője, illetve kulcsembere annak a folyamatnak, amely révén a jégkorszak közepe óta kialakult barlangrendszert és környezetét sikerült természetvédelmi övezetté nyilváníttatni.  Az emlékezést szervező baróti Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista- és Barlangászegyesület nevében Demeter Zoltán szólalt fel. Az emlékezés alkalmával nyílt meg a 80. életévén túl járó Veress Miklós vargyasi amatőr festőművész tárlat is, aki a Vargyas-völgy szépségeit örökítette meg vásznain. /Benkő Levente: A csend világában barangoltak. = Krónika (Kolozsvár), szept. 13./

2006. szeptember 18.

Idén kilencedik alkalommal szervezték meg Kovásznán a városnapokat. A háromnapos rendezvény alatt számos szórakoztató műsorban válogathatott a nagyszámú közönség. A város lakói emléket állítottak Ignácz Rózsa (1909-1979) író, színész és műfordítónak, illetve Gazdáné Olosz Ella (1937-1993) textilművésznek. Ignácz Rózsának a központi parkban állítottak mellszobrot, Gazdáné Olosz Ellának pedig azon a házon állítottak domborműves plakettet, amelyben élt és dolgozott. Mindkét emlékmű a sepsiszentgyörgyi Vargha Mihály szobrászművész alkotása. Ugyancsak a városnapok keretében felavatták a központi park híres borvízforrását, melyre a városból elszármazott, Párizsban élő Gocz (Gozin) Elvira adta a pénzt. A kutat a csengeri Far­kas Miklós építész (Ma­ko­vecz Imre tanítványa) tervezte, és a kovásznai Becsek Sándor csapata kivitelezte. /(Bodor): Szobor- és emléktábla-avatás (Kovásznai napok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 18./

2006. szeptember 23.

Szeptember 17-én, vasárnap, a Kovásznai Napok sokadalmában, felavatták Ignácz Rózsa-mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. A szobroknak is megvan a maguk sorsa, bizonyos szobrokat el sem kellett volna készíteni, akkor nem kellene ledönteni őket. Márpedig az elmúlt véres évszázadban, a kitelepítések századában sok szoborra várt ez a sors. Ignácz Rózsa realista regényekben számolt be a Trianon utáni letargiából lassan ocsúdó erdélyi magyarság életéről (Anyanyelve magyar, Rézpénz, Született Moldovában, Urak és úrfiak), és energiáiból arra is futotta, hogy a harmincas években, a ,,keleti magyarok nyomába” szegődve, riportokban számoljon be a bukaresti, regáti, bukovinai magyarok életéről, eljutott a csángók közé is. Élményeit nemcsak a riportsorozatban, hanem egyik legfontosabb művében, a Született Moldovában című regényében is megírta. Ignácz Rózsa a kommunista rendszerben évekig csak műfordítóként lehetett jelen, Caragialét fordította többek között, és Sadoveanut, majd 1957 után népszerű ifjúsági regényeket írt (Torockói gyász, Az utolsó Daru, Orsika), a magyar színészet hőskorát térképezte fel (Prospero szigetén), nem feledve imdulásának vándorszínészi esztendőit, a Róza leányasszony után újra írt egy színházi regényt (Titánia ébredése), írt meséskönyveket is, útirajzokat, fia jóvoltából bejárhatta a világot, de nagyobb lélegzetű társadalmi regényt már csak egyet írt, A vádlottat, amely már csak a kilencvenes évek végén, majdnem két évtizeddel halála után jelenhetett meg. A csíkszeredai Pro Print Kiadó sorozatban adja ki műveit, Ignácz Rózsa végre hazatért. /Bogdán László: Szobor és mű. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

2006. október 20.

Sylvester Lajos Török Józseffel, a Volt Po­liti­kai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének el­nö­kével áttekintette az 1956-os forradalom és szabadságharc háromszéki emlékjeleit. Az előző években elhelyezett emlékjelek: Kézdivásárhelyen, a református temetőben a Szoboszlay-per áldozatainak állítottak kopjafát, Torján ugyancsak kopjafa emlékeztet Ábrahám Árpád római katolikus pap mártírhalálára, Sepsibükszádon kopjafás kőtömb örökíti meg Ábrahám Árpád emlékét, és az egykori iskola – ma óvoda – is a kivégzett forradalmár nevét viseli. Az idei félszáz éves évfordulóra legelőször Kisbo­rosnyón emlékeztek kő­tömbös, kopjafás emlékállítással. Ez az első olyan emlékmű, amely a háromszéki származású, halálra ítélt és kivégzett forradalmárokról és a börtönben elpusztult emberek emlékére állítottak. Kisbo­rosnyó, a nem egészen négyszáz lelkes falu többnyire önerőből egy egész magyar történelmi emlékjel-parkot hozott létre. Damó Gyula nyugalmazott tanító és falusfelei a Kárpát-medence magyarsága egészének állított ,,emberségből példát, vitézségből normát”. A budapesti turulmadár-ellenes balliberálisokat kellene ebbe az apró falucskába invitálni, hogy a magyar történelem jelképeiről és jelképszemélyiségeiről valamit megtudjanak, írta Sylvester Lajos. 1956-ra emlékeztető térplasztikai alkotás készül, és emlékparkot építenek Sepsiszentgyörgyön. Az emlékmű Vargha Mihály szobrászművész díjnyertes pályázata alapján készül el. A harmadik emlékművet Vetró András tervei alapján Felsőcsernátonban fogják elhelyezni. A szervezők elsősorban a jogászok támogatására számítanak, a felsőcsernátoni, koncepciós perben kétszer elítélt Rákossy Árpád a Kárpát-medence legnevesebb, 1956-ért is szenvedő jogásza volt, aki először Rákosi Mátyás pribékjeinek karmai közé került, majd az 1956-ot megtorló kádáristák börtönébe. /Sylvester Lajos: 1956-os emlékjelek Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 211-234




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998